AstroBin Image of the Day
Abell 33 – A kozmikus gyémántgyűrű
Úgy néz ki, mint egy gyűrű, amelyet valami hatalmas dolog hagyott hátra – egy tökéletes kékeszöld fénykör, amely magányosan sodródik a sötétségben, peremén pedig épp egy csillag pihen, mint egy fénysávba foglalt gyémánt.
Az Abell 33 egy planetáris köd: egy haldokló csillag kilehelt maradványa, amely évezredek alatt fokozatosan táguló, izzó gázhéjjá bővül. A „gyémánt” csupán a látóvonalak véletlen egybeesése – egy teljesen független előtércsillag, amely a Föld nézőpontjából éppen tökéletesen illeszkedik a köd peremére. De épp az ilyen véletlenek teszik érdemessé, hogy egy életen át az eget kémleljük.
Ez a kép a chilei El Sauce Obszervatóriumból, távvezérléssel készült egy Planewave CDK20 távcsővel, több mint 27,5 óra csillagfényt összegyűjtve. 2025. október 31-én az AstroBin a nap képének (IOTD) választotta.
NGC 1232 – az „Isten szeme” galaxis
Ötvenmillió évvel ezelőtt indult útnak az ezen a képen látható fény a forrásától. Áthaladt a galaxisok közötti ürességen, átszelte a csillagközi teret, és végül 2022 decemberében, négy egymást követő éjszaka alatt, elérte egy távcsövet a chilei sivatagban.
Az NGC 1232 egy szemből látható spirálgalaxis az Eridanus csillagképben – elég közel ahhoz, hogy spirálkarjai kirajzolódjanak, mégis elég távol ahhoz, hogy érzékeltesse a világegyetem valódi léptékét. A karjai mentén húzódó kék ívek újszülött csillagok bölcsői; a meleg, aranyszínű mag pedig már évmilliárdok óta izzik. A kép alsó szélén a kísérőgalaxis, az NGC 1232A, egy betűre emlékeztető formává csavarodik, mintha a világegyetem mondani akarna valamit.
Ezt a képet az AstroBin 2026. február 3-án választotta a nap képének (IOTD), amely a chilei El Sauce Obszervatóriumban, a Planewave CDK17 távcsővel, több mint 22 óra összegyűjtött expozícióból készült.
Arp 65 – Gravitációs keringő a téridőn át
Kétszázharmincmillió évvel ezelőtt indult útnak az ezen a képen látható fény egy kölcsönható galaxispártól az Andromeda irányában, átszelte a galaxisközi tér hosszú ürességét, és végül megérkezett egy távcsőhöz a chilei éjszakai ég alatt.
Az Arp 65 az NGC 90-ből és az NGC 93-ból áll, amelyek az összeolvadás előtti szakaszban vannak. A gravitációs árapályerők húzzák az NGC 90 spirálkarjait, széttöredezett, fényes csomókká formálva azokat; a bennük található kékesfehér, újszülött csillaghalmazok az e galaktikus találkozás által kiváltott csillagkeletkezési fellángolást örökítik meg. Ez több, mint két galaxis egymáshoz közeledése – a kozmosz történetének egy töredéke, a szerkezetek átalakulásáról és a galaxisok fejlődéséről szóló történet.
Ezt a képet az AstroBin 2026. április 24-én választotta a nap képének (IOTD), amely egy chilei obszervatóriumban összegyűjtött, mintegy 11,5 óra expozícióból készült.