Ha a tervezetek 80%-át már nem szabadalmi ügyvivő írja, mi marad ebből a szakmából?

Valljuk be mindjárt az elején: abban a pillanatban, amikor ezt a cikket írom, ezekben a sorokban valójában szintén ott van a mesterséges intelligencia (MI) keze nyoma. Éppen ezért kell ezt a kérdést különösen alaposan végiggondolnunk.

Manapság a szabadalmi tervezetek mintegy 80%-át már nem a szabadalmi ügyvivő (Tajvanon engedéllyel rendelkező szabadalmi szakember) saját keze írja le betűről betűre. Ez nem jövő idő, hanem éppen most zajló jelen idő.

Amikor az MI szabadalomírása normává válik

Ahogy az MI szabadalomírása fokozatosan normává válik, van egy kérdés, amelyet többé nem lehet megkerülni: mi is valójában a szabadalmi ügyvivő igazi ütőkártyája?

A válasz biztosan nem a „mennyiség”. Sebesség tekintetében az MI csak egyre esztelenebbül gyors lesz, ezzel az ember nem tud versenyre kelni.

Az igazi ütőkártya egy másik, csendesebb képesség – az, hogy meglátjuk-e, mi történik néhány évvel azután, hogy egy adott igénypontot (Claim) leírunk.

A laikus az „engedélyezve” szót látva megnyugszik, a szakértő csak az engedélyezésnél kezd aggódni

Az MI olyan válasziratokat tud írni, amelyek logikája gördülékeny és hivatkozásai pontosak. A laikus, amint meglátja az „engedélyezve” szót, megnyugszik; a szakértő viszont éppen az engedélyezés pillanatában kezd nyugtalankodni:

Melyik műszaki jellemzőt szűkítették le észrevétlenül? Melyik kompromisszum, amelyet csupán azért kötöttek, hogy átjussanak a vizsgálaton, válik majd néhány évvel később, egy perben halálos sebbé?

Az MI korában a szabadalmi ügyvivőben nem az a legértékesebb, hogy „befejezi a tervezetet”, hanem az, hogy akkor is képes meglátni: a szöveg „valójában nem helyes”, amikor minden szava helyesnek tűnik.

Az MI tud téglát rakni, de nem tudja, melyik falat nem szabad lebontani, és melyik gerenda küszködik éppen a teherrel. Segíthet megszerezni az engedélyezést, de nem garantálja, hogy ez az okirat valóban pert nyer. Az a harcra kész jogi térkép nem a modellben van, hanem a szabadalmi ügyvivő fejében.

A „betűvésőtől” a „határkijelölőig”

A szabadalmi ügyvivő szerepe csendben átalakul: a „betűvésőből” a „határkijelölővé”, végül pedig „az eredményért felelőssé” válik.

Ezért a valójában feltehető kérdés nem az, hogy „az MI le fogja-e váltani a szabadalmi ügyvivőket”. Hanem ez:

Amikor az MI megír egy hibás oltalmi kört, és ezt egyetlen ember sem veszi észre – ami valójában lecserélődik, az maga ez a munka, vagy az „értékítélet” képessége önmagában?

Ez az igazi ütőkártya, és ez az, amit ez a korszak a legkevésbé engedhet meg magának, hogy kiszervezzen.