Műholdnyomok eltávolítása kevés felvétel esetén is: ne siessünk az egész felvétel törlésével

Miután befejeztük az integrálást, előfordulhat, hogy műholdnyomot fedezünk fel a képen, és sokak első reakciója, hogy törlik azt az egyetlen felvételt, amelyiken a nyom látható. Ha viszont eleve kevés felvételt készítettünk, egyetlen vonal miatt eldobni egy teljes, értékes felvételt valóban nagy kár. Minden egyes pixel által összegyűjtött fotonok értékesek – ne töröljünk egy olyan felvételt, amely nagyrészt jó pixelekből áll, csupán néhány műholdnyom miatt. Ez a cikk arról szól, hogyan távolíthatjuk el a műholdnyomokat kevés felvétel esetén úgy, hogy egyetlen felvételt sem törlünk.

Miért hiúsul meg a pixel rejection kevés felvétel esetén

A probléma gyökere az, hogy túl kevés felvétel esetén az olyan hibákat, mint a műholdnyomok, a por vagy a szennyeződésfoltok, nehéz kizárólag az integráláskor végzett „kiugró értékek kiszűrésével” megszüntetni. A kiugró értékek kiszűrése statisztikai módszer, és ha a minta (a felvételek száma) túl kicsi, a statisztika megbízhatatlanná válik.

Vegyünk egy konkrét példát: mindössze 8 fotó készült az NGC 4038 & 4039 objektumról, és az egyiken műholdnyom látható. Ebben a helyzetben a sigma clipping alapú kiugróérték-kiszűrési módszerek egyike sem tudja hatékonyan eltávolítani azt a nyomot. A hagyományos megoldás az adott felvétel egyszerű törlése volna, de 8 felvétel már így is elég kevés – egy továbbit törölni még jobban fáj.

Két út: paraméterek finomhangolása vagy manuális kényszerkizárás

Kevés felvétel esetén két út vezet a műholdnyomok eltávolításához.

Első út: hangoljuk finomra a pixel rejection paramétereit. Először próbáljuk meg pontosan beállítani a rejection algoritmust és a paramétereit. Például volt egy eset, ahol 6 egyedi felvétel közül az egyiken két fényes műholdnyom volt; a megfelelő rejection algoritmus és paraméterek kiválasztása után (ebben a példában a percentile clipping módszert alkalmazták) a nyomok az integrálás után teljesen eltűntek. Ha ez az út megoldja a problémát, ez a legkevésbé macerás.

Második út: kényszerítsük ki manuálisan a kizárást. Ha a paraméterek beállítása után a nyom még mindig nem tűnik el, alkalmazhatjuk a „manuális kényszerkizárás” módszerét – húzzunk közvetlenül egy fekete vonalat a műholdnyomra, hogy azokat a pixeleket kényszerűen kiugró értékké tegyük, így az integráláskor kiszűrődnek. (Miért fekete vonalat rajzolunk, és nem fehéret? Érdemes elgondolkodni a kiugró értékek kiszűrésének irányán – ezt az olvasóra bízom.) Készítettem egy bemutató videót, amely megmutatja, hogyan lehet ezzel a kézi módszerrel kikényszeríteni a nyom eltávolítását, amikor mindössze 8 fotó áll rendelkezésre és a sigma clipping semmit sem ér, méghozzá anélkül, hogy egyetlen felvételt is törölnénk (bemutató videó: https://youtu.be/iQArxxS_K3Y).

A szemlélet frissítése: a régi szabályok nem sérthetetlenek

Az, hogy manuálisan fekete vonalat rajzolunk, sok tananyagban szereplő „tabut” sért. Számos könyv vagy tananyag a következőket írja:

1. A lefényképezett eredeti RAW-fájlokat integrálás előtt nem szabad módosítani.
2. A Levels jobb szélén lévő fehérpontot nem szabad megérinteni, mert megöli az adatokat.

Ezek valójában viszonylag régi feldolgozási szemléletek. A lényeg az, hogy a felhasználónak tudnia kell, mit csinál – ha tisztában vagyunk az elvekkel, nyugodtan húzhatunk fekete vonalat a műholdnyomra, hogy kényszerűen kiugró értékké tegyük és kiszűrjük, és a fehérpontot is beállíthatjuk úgy, hogy néhány elhalványult csillag magja kivilágosodjon. A szabályok azért léteznek, hogy a kezdők véletlenül ne károsítsák az adataikat, de ha megértjük a mögöttük álló mechanizmust, a megfelelő helyen, indokoltan megszeghetjük őket.