A Generalized Hyperbolic Stretch (GHS) megismerése

A Generalized Hyperbolic Stretch (GHS) stretch-eljárás – amely a PixInsightban szkript formájában jelenik meg – már egy ideje elérhető, és jómagam is jó ideje használom. Ebben a cikkben összegzem azokat a tapasztalatokat, amelyeket a tényleges használat során szereztem, valamint azokat a felhasználási módokat, amelyeket megfelelőbbnek tartok.

Tapasztalataim: kiválóan bevált finomhangoló eszközként

Őszintén szólva több próbálkozás során is azt tapasztaltam, hogy ha a stretchelést a kezdetektől kizárólag a GHS eljárással végezzük, az nem ad jobb eredményt, sőt gyakran sok időbe telik a többszöri, ismételt finomhangolás. Ezzel szemben, ha megcseréljük a sorrendet, sokkal jobb élményt kapunk: előbb egy másik módszerrel fejezzük be az első stretchelést, majd a GHS eljárással végezzük a finomhangolást – így ideálisabb eredményt kapunk.

Ez a használati mód különösen alkalmas arra, hogy célzottan azokra a területekre koncentráljunk, amelyeket meg szeretnénk erősíteni. A Log nézettel megvizsgálhatjuk a hisztogramot, megkereshetjük azt a helyet, amelyet tovább szeretnénk erősíteni, majd a GHS eljárással pontosan feldolgozhatjuk azt a tartományt.

Mire képes a GHS

Finomhangolási szempontból a GHS eljárással kapott eredmény ahhoz az érzéshez hasonlít, mint amikor a Photoshopban a Highlight és a Shadow segítségével szabályozzuk a képet.

Emellett a GHS eljárás különböző keverési módokat is kínál, amelyekkel a fényességet vagy a színt külön-külön erősíthetjük és keverhetjük. Ez gyakorlati előnnyel jár: pozitív görbével történő stretcheléskor a színek általában könnyen kimosódnak, a GHS keverési módjai révén viszont elkerülhető ez a túlzott színkimosódás, sőt akár egy, az Arcsinh Stretch módszeréhez hasonló szín-stretch hatást is elérhetünk.

Összefoglalva: a GHS eljárást nem tekintem az egyetlen fő stretch-eszközömnek, hanem a munkafolyamat kései szakaszába helyezem, mint „az első stretchelés utáni finomítást” – így tudja a legjobban megmutatni az értékét.