Csillagtalanító eszközök: teljes összehasonlítás és hibaelhárítás, a StarNettől a StarXTerminatorig

A csillagtalanítás (a csillagpontok eltávolítása) az utóbbi évek asztrofotós utófeldolgozásának fontos része lett: ha előbb eltávolítjuk a csillagokat, nyugodtan a háttér ködösségének vagy a galaxis részleteinek erősítésére koncentrálhatunk, majd a végén visszatesszük a csillagokat. Ez a cikk összefoglalja a csillagtalanító eszközök fejlődését a StarNettől és a StarNet2-től egészen a StarXTerminatorig, valamint néhány gyakorlati problémát, amelyekkel találkozhatunk.

A korai StarNet és sokféle felhasználása

A csillagtalanító eszközök kiindulópontja a StarNet++ volt, amely egy mesterséges intelligenciával (MI) betanított modellel működik. Később a PI is beépítette a StarNetet: telepítés után előbb frissítenünk kell, és meg kell adnunk a modelladatbázis helyét, különben nem használható. A beépített verziónak egy előnye van a bővítményes verzióhoz képest: meg tudja jeleníteni a végrehajtás folyamatát a console-ban, így nem hagyja azt hinnünk, hogy a program lefagyott, ahogyan a korai bővítménynél megesett. (Érdekesség: ha a bemenet színes kép, az elkészült csillagmaszk is színes lesz.)

A csillagtalanító eszközök értéke nem csak magában a „csillagtalanításban” rejlik. Ha ködöket nézünk, a StarNet++ programnak legalább ezek a kiterjesztett alkalmazásai vannak:

1. A csillagtalanított kép felhasználása blendinghez (keveréshez).
2. Nebula Mask (ködmaszk) készítése.
3. Csillagzsugorítás a hagyományos erózió nélkül.

Ami a galaxisokon való alkalmazást illeti, a korai időkben még nem találtam kifejezetten megfelelő felhasználást. Talán elmondható, hogy az ilyen eszközöknek még sok alkalmazása vár felfedezésre.

Új generációs vetélytárs: színre lép a StarXTerminator

A StarNet után megjelent egy új csillagtalanító bővítmény – a szintén mesterséges intelligenciával betanított modellt használó StarXTerminator (SXT). A gyakorlati tesztek alapján az új bővítmény jóval jobban teljesít, mint a StarNet++, és mind a ködök hátterén, mind a galaxisokon tisztább eredményt ad.

StarNet2 vs. StarXTerminator: eszközválasztás a rendszer fókusztávolsága alapján

Az SXT azonban nem minden helyzetben győz. A betanítási modellek különbségei miatt mindkettőnek megvannak a maga erősségei:

• Nagy rendszerek (hosszú fókusztávolság): a StarXTerminator jobban teljesít, sőt még a hot pixeleket is automatikusan eltávolítja egyúttal.
• Kis rendszerek (rövid fókusztávolság): a StarNet2 ezzel szemben ideálisabb a kis csillagpontok kezelésében.

E kísérleti eredmény és a külföldi fórumok ajánlásai alapján akkoriban a jobb stratégia ez volt: kis rendszerekhez StarNet2, nagy rendszerekhez StarXTerminator. (A tesztben a nagy rendszer egy CDK 17 + SBIG STXL11002, a kis rendszer egy TOA 130 + SBIG STX-16803 volt.)

Az SXT folyamatosan fejlődik: a diffrakciós tüskék és a kis galaxisok kezelése

Az SXT minden verzióváltással tovább fejlődik. Vegyük példaként az 1.9.14-es tesztverziót az AI 11-gyel párosítva: már sikeresen el tudja távolítani a JWST (James Webb űrtávcső) nyolcágú diffrakciós tüskés csillagpontjait, bár akkoriban a tüskék végének egy kis része még megmaradt, de a hivatalos verzió frissítése után ez várhatóan megoldódik.

A kis galaxisok felismerésében az SXT 2 is fejlődött. Vegyünk példaként egy színes, lineáris, még nem kalibrált üstökösfelvételt: a csillagtalanítás után mind a csillagpontok, mind a műholdnyomok eltűntek, és megmaradt a színes üstökös és a háttérben lévő kis galaxisok – ezek közül néhányat a StarNet2 használatakor csillagpontnak tekintve távolítana el.

Hibaelhárítás: rácsminta jelenik meg a háttérben lineáris csillagtalanítás után

Gyakori probléma: lineáris állapotban végzett csillagtalanítás után a háttérben sok kis négyzet (sakktáblaminta) jelenik meg. Ha az RC Astro StarXTerminatorát használjuk, ekkor bejelölhetjük a „Large Overlap” opciót – bejelölés után a háttér rácsossága a legtöbbször eltűnik.

Ennek azonban ára van: a Large Overlap bejelölése után az átfedési terület nagyobb lesz, és a csillagtalanítás ideje nagyjából a duplájára nő (például egy korábban 20 másodpercet igénylő kép most akár 40 másodpercet is igénybe vehet). Ezért GPU-gyorsítás nélkül nem érdemes bejelölni – a zökkenőmentes használathoz sokkal kényelmesebb, ha van egy olyan videokártyánk, mint az RTX 3060.

Emellett érdemes arra is figyelmeztetnünk, hogy a Large Overlap bejelölése néha éppen ellenkezőleg, furcsa műtermékeket eredményezhet; ha ez történik, ne felejtsük el kikapcsolni a jelölést.