本站提供正體中文版。切換到正體中文本站提供简体中文版。切换到简体中文This site is available in English.View in Englishこのサイトには日本語版があります。日本語で表示이 사이트는 한국어로도 제공됩니다.한국어로 보기Diese Website ist auch auf Deutsch verfügbar.Auf Deutsch ansehenEste sitio web también está disponible en español.Ver en españolQuesto sito è disponibile anche in italiano.Visualizza in italianoCe site est également disponible en français.Afficher en françaisEste site também está disponível em português.Ver em portuguêsDeze website is ook beschikbaar in het Nederlands.In het Nederlands bekijkenЭтот сайт также доступен на русском языке.Смотреть на русскомयह वेबसाइट हिन्दी में भी उपलब्ध है।हिन्दी में देखेंهذا الموقع متاح أيضًا باللغة العربية.عرض بالعربيةSitus ini juga tersedia dalam bahasa Indonesia.Lihat dalam bahasa IndonesiaBu site Türkçe olarak da mevcut.Türkçe görüntüleTa strona jest dostępna także po polsku.Wyświetl po polskuTrang web này cũng có phiên bản tiếng Việt.Xem bằng tiếng Việtاین وب‌سایت به فارسی هم در دسترس است.مشاهده به فارسیЦей сайт також доступний українською.Переглянути українськоюTato stránka je k dispozici také v češtině.Zobrazit v češtiněAcest site este disponibil și în limba română.Vizualizare în românăเว็บไซต์นี้มีเวอร์ชันภาษาไทยดูเป็นภาษาไทย

Az STF képernyő-stretch helyes értelmezése és technikái

Nyújtás és nemlineáris fázis2021.06

A frissen stackelt asztrofotó mindig egy fekete foltnak tűnik, és sokan nem tudják, hol kezdjenek hozzá. A PixInsight Screen Transfer Function (STF, képernyő-stretch) funkciója pontosan ezt a bosszúságot hivatott megoldani. Ebben a cikkben egy helyre gyűjtjük össze az STF alapfogalmait és néhány gyakorlati technikát.

Mit csinál valójában az STF: csak a képernyőt stretcheli, a képet nem változtatja meg

Az STF legfontosabb fogalma az, hogy kizárólag a képernyő megjelenítési állapotát stretcheli, és sosem változtatja meg tartósan a kép értékeit. Ez lehetővé teszi, hogy lineáris állapotban vizsgáljuk meg a kép tartalmát, és lineáris feldolgozást végezzünk anélkül, hogy előbb tartósan stretchelnünk kellene a képet.

Ha konkrétabban szeretnénk látni, figyeljük meg a háttér K-értékét: lineáris állapotban az égi háttér nagyjából 0,003 körül van; ha viszont tartósan stretcheljük a képet, az égi háttér körülbelül 0,12-ig emelkedik. A kettő megjelenítése hasonlónak tűnik, de a mögöttes értékek teljesen eltérnek.

Ezért ne mondjuk többé, hogy „a fekete kép semmit sem mutat, nem lehet vele dolgozni”. A PI-ben az STF segítségével könnyedén végezhetünk lineáris feldolgozást, és azonnal ellenőrizhetjük a hatását. A PI mellett a MaxIm DL, a CCDStack és a hozzájuk hasonló szoftverek is kínálnak hasonló funkciókat.

Alapműveletek: a Ctrl+A és az a bizonyos nukleáris gomb

Válasszunk ki egy már stackelt képet, nyomjuk meg a billentyűzeten a Ctrl+A billentyűkombinációt (auto screen transfer function), vagy kattintsunk egyet az STF-en található, köznyelven „nukleárisnak” hívott gombra, és azonnal láthatjuk, hogyan néz ki a stackelt kép lineáris állapotban.

Ha tetszik az STF utáni eredmény, áthúzhatjuk az STF beállításait a HistogramTransformation folyamatra, hogy tartósan stretcheljük a képet, majd exportáljuk bármely szoftverbe, amelyben tovább szeretnénk dolgozni (például a Photoshopba, az Affinity Photo szoftverbe vagy a Lightroomba).

Stretchelés után az egész kép vörös vagy zöld? Előbb nyomjuk meg azt a lakatot

Sokan a PI megvásárlása után csak az STF-et használják: megnyomják a nukleáris gombot, hogy a kép automatikusan stretchelődjön. Gyakran ütköznek azonban egy problémába: stretchelés után az egész kép egyetlen vörös vagy zöld folttá válik, és nem tudják, mit tegyenek.

A megoldás: nyomjuk meg az STF tetején lévő lakatot (amely leválasztja az RGB-csatornákat), majd nyomjuk meg még egyszer a nukleáris gombot, és a kép normálisnak fog kinézni. Vegyük például az M101-et: amikor a kurzor beolvassa a hátteret, azt tapasztaljuk, hogy a vörös érték jóval magasabb, mint a zöld és a kék értéke; az RGB-csatornák leválasztása után az STF automatikusan megtalálja a legmegfelelőbb stretch-pozíciót minden egyes csatornához.

Az RGB-csatornák leválasztása előtti és utáni összehasonlítás, amelyen az STF stretch színhibája korrigálva lett

Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy az STF csak átmenetileg teszi normálisnak a megjelenítést. A színhiba valódi megoldásához használhatjuk a Background Neutralization eszközt a háttér semlegesítésére, hogy az RGB-csatornák háttérértékei közelebb kerüljenek egymáshoz, majd végezzünk színkalibrálást; természetesen azt is választhatjuk, hogy mindezt automatikusan a PCC végzi el.

Az STF-beállítások másolása: különböző képek helyes összehasonlítása

Nem kevesen tudják, hogy az STF nagyon hasznos, de mivel ez automatikus stretch, a Ctrl+A megnyomása után minden kép a saját értékei szerint, eltérő arányban stretchelődik automatikusan. Ez azt jelenti, hogy az A és a B kép esetében, még ha a képernyőn hasonlónak is látszanak, a mögöttes STF-beállítások valójában eltérnek – ez az automatizálás következménye, nem pedig annak jele, hogy a jel valóban azonos lenne.

Ha az STF segítségével valóban össze szeretnénk hasonlítani az A és a B kép jelkülönbségét, az újabb (1.8.9-től kezdődő) PI-verziók lehetővé teszik, hogy az egyik kép STF-beállításait közvetlenül átmásoljuk egy másik képre, anélkül, hogy rögzített értékekkel tartósan stretchelnünk kellene a képet.

A módszer: az Alt + bal egérgomb segítségével húzzuk a kép fülét egy másik kép fülére.

Az STF-beállítások másik képre másolásának műveleti szemléltetése

Ugyanezen logika alapján, ha lineáris állapotban több kép közötti jelerősséget szeretnénk összehasonlítani, ne feledjük az Alt billentyűvel ugyanazt az STF-beállítást minden összehasonlítandó képre átmásolni. Ha egyenként, minden képen külön nyomjuk meg a Ctrl+A-t, a képernyő-stretch mértéke rendszerint eltérő lesz, és nem tudjuk helyesen összehasonlítani a jelkülönbségeket. Vegyük például az IC 2944-et: jól látható, hogy egyes területeken az SII-jel sokkal halványabb, mint a Ha- és az OIII-jel.

Az SII, a Ha és az OIII jelerősség-különbségének összehasonlítása az IC 2944-ben, azonos STF-beállítással

Rejtett funkció: az erősített STF

Végül megosztunk egy apró trükköt, amelyet sokan nem ismernek. A nukleáris gomb egyszerű megnyomásán kívül az STF-nek van egy rejtett használati módja is: tartsuk lenyomva a Shift billentyűt, miközben a nukleáris gombra kattintunk, és a kép az STF-képernyőstretch egy erősített változatát fogja mutatni.

Amint az ábrán látszik, bal oldalon a normál verziójú STF, jobb oldalon pedig az erősített verzió eredménye látható.

A normál STF (balra) és az erősített STF (jobbra) megjelenítési hatásának összehasonlítása