A ZWO következő okostávcsövét már megrajzolták a szabadalmi közlönyben

Miután végigolvastam a Draco katadioptrikus fényútjáról szóló szabadalmat, egy lendülettel átnéztem a ZWO szabadalmait is. A ZWO (Suzhou ZWO Co., Ltd.) 2014-től idén júliusig Kínában összesen 53 találmányi szabadalmat és használati mintát jelentett be, formatervezési mintából pedig további 14-et. Ezek közül a legérdekesebb a tavaly év végi csomag: egy tubus, egy komplett készülék, valamint vezérlési eljárás, mechanika és formatervezési minta. Az idén augusztusban bemutatott S50 Pro modellel összevetve a tubusról szóló bejelentés már termékké vált; a teljes készülékről szóló bejelentés viszont olyasmi, ami az S50 Pro modellben még nincs meg. Hogy a ZWO ezt követő okostávcsöve nagyjából milyen lehet, azt a közlönyben már szinte megrajzolták; összefoglalom, hogy mindenki használhassa tájékoztatásul.

A tartozékoktól a teljes készülékig

Korábban a ZWO főleg használati mintákat jelentett be: szűrőváltók, ADC-k és vezetőkamerák szerkezeti finomításait. 2021 volt a használati minták legerősebb éve, összesen 11 darabbal; ekkor kerültek sorra az ekvatoriális mechanika, a motoros fókuszírozó és a kétszenzoros kamera. 2024 után a találmányi szabadalmak aránya érezhetően megnőtt: 2025 14 bejelentéséből 13 találmány volt, és tartalmuk szinte mind az okostávcsövekhez kapcsolódik: pólusbeállítás, célpontkeresés, felvételtervezés, hőmérséklet-szabályozás, kalibráció (1. ábra).

A ZWO-nak van egy másik szokása is: gyakran ugyanazon a napon nyújt be több bejelentést. 2021. július 5-én egyetlen napon 6 használati mintát jelentett be, és a következő év januárjában megjelent az AM5; 2023 márciusában egy „távcső” formatervezési mintát jelentettek be, és a következő hónapban piacra került a Seestar S50. A formatervezési mintát általában akkor adják be, amikor a termék már majdnem végleges, ezért az ilyen bejelentések időpontja gyakran közel esik a termék bemutatásához (2. ábra).

A tavaly év végi csomag is ugyanezt a mintát követi:

1. 2025. november 10-én: „Tubusszerkezet és képalkotó berendezés” találmány (CN121254475A), amelyhez a bejelentő kifejezetten korai közzétételt is kért, így január 2-án már közzé is tették; ugyanazon a napon „Smart camera” formatervezési mintát is benyújtottak (CN310001094S, idén májusban már meghirdették).
2. 2025. december 31-én: ugyanazon a napon három találmány: „Képalkotó berendezés” (CN121771506A), „Képalkotó berendezés vezérlési eljárása” (CN121771505A), valamint „Meghajtó szerkezet, azimutális mechanikája és csillagászati megfigyelőberendezés” (CN121477464A).

A tubus, a komplett készülék, a vezérlési eljárás és a mechanika, plusz a külső forma első ránézésre egy új gép teljes szabadalmi csomagjának tűnik, de a később megjelent termékekkel összevetve inkább két gépre oszlik.

Tubus: a fényutat egy egyenes csőbe hajtogatják

A tubusról szóló bejelentés igénypontja a következőt írja le: egyenes ház, a csőben két vagy több visszaverő elem, amely a fényutat U vagy Z alakúra hajtogatja, továbbá egy felvételhez használt szenzor és egy csillagkereséshez, a célpont megtalálásához használt nagy látószögű szenzor; a két objektív ugyanazon a végén veszi be a fényt (3. ábra). A leírás megemlíti, hogy el kell kerülni a „szabálytalan tubusalak okozta instabil súlypontot”; az eredeti S50 ékszerű testű, úgy tűnik, ez rá vonatkozik. A fény a csőben oda-vissza megy, így ugyanabban a hosszban nagyobb fókusztávolság fér el.

Ez a bejelentés később minden bizonnyal az S50 Pro lett. Az idén augusztus 25-én bemutatott S50 Pro hivatalos specifikációja „hajtogatott fényutat” ír, továbbá két objektívet: egy hosszú fókuszút (260 mm, f/5.2) és egy nagy látószögűt – ez egyezik az igénypontokkal; az ugyanazon a napon benyújtott „Smart camera” formatervezési minta valószínűleg az S50 Pro külseje. A bejelentéstől a bemutatóig nagyjából kilenc és fél hónap telt el.

Komplett készülék: három objektív, hűtés, harmonikus mechanika

A december 31-i „Képalkotó berendezés” maga a komplett készülék; 8 ábra mutatja a készülék testét, a mechanikát és a belső elrendezést. A leírás alapján nagyjából ezek a fő pontok (4. ábra):

1. Három objektív: hosszú fókuszú főobjektív, vezetőobjektív és nagy látószögű objektív, csökkenő fókusztávolsággal. A leírás háttérrésze egészen nyíltan fogalmaz: ma csak hosszú fókusz + nagy látószög kombinációjú modellek léteznek, és az azimutális mechanika saját mechanikai hibái miatt a maximális expozíciós idő általában csak 60 másodpercig terjed. Egy vezetőobjektív hozzáadásával láthatóan az egyes felvételek expozíciós idejét akarják megnövelni.

2. A vezetőobjektív beépíthető a gép testébe, de külsőleg is rögzíthető: fecskefarkú vájattal, rögzítőkapoccsal vagy mágnessel a ház oldalán, USB-n vagy érintkezőkön át csatlakoztatva. Rövid expozíciónál, amikor nincs szükség vezetésre, levehető, ami súlyt és energiát is megtakarít.

3. A hosszú fókuszú tubus elülső, középső és hátsó szakaszra oszlik; az elülső és a hátsó szakasz nyílása ugyanabba az irányba néz – a leírás maga „U alakú hajtogatott fényútnak” nevezi, ami egyezik a novemberi tubusos bejelentéssel. A három szakasz átmérője a fényút mentén egyre kisebb, a nagy látószögű objektív az elülső és a hátsó szakasz közé kerül, optikai tengelye párhuzamos a hosszú fókuszúéval, így a nagy látószögű képen kiválasztott célpont közvetlenül a hosszú fókuszú látómező közepére állítható.

4. A főszenzor hátoldalához félvezető hűtőelem tapad, melynek meleg oldala hűtőbordához csatlakozik; a bordák egy ventilátor légcsatornájában vannak, vagyis a főszenzor aktív hűtést kap. Hosszú expozíciónál a termikus zaj várhatóan sokkal könnyebben kezelhető lesz.

5. A mechanika egykarú; mindkét tengelyhez egy-egy harmonikus hajtómű és motor tartozik, L alakban elrendezve; az akkumulátortér a talp legalján van, és ellensúlyként is szolgál, kiegyensúlyozva a tubus felemelésekor fellépő billentő nyomatékot; az egykarú felső részén egy mélyedés szolgál fogantyúként. Az ugyanazon a napon benyújtott „Meghajtó szerkezet és azimutális mechanikája” szintén két egymásra merőleges harmonikus hajtás, a leírás szerint célja a „nagy önsúlyú tubus” mozgatása.

Ez már nem az S50 Pro. Az S50 Pro nem rendelkezik vezetőobjektívvel és hűtéssel sem, a hivatalos oldal szerint a 60 másodperces hosszú expozícióhoz ekvatoriális módba kell váltani – pontosan ez az a probléma, amelynek megoldását a bejelentés háttérrésze célul tűzi ki. Ha ezeket a darabokat összerakjuk, a teljes készülékre vonatkozó bejelentés az S50 Pro utáni következő gép lehet: a jelenlegi modelleknél nagyobb, nehezebb, a hosszú expozíciós mélyég-fényképezés irányába tart. A vezetés, a hűtés és a harmonikus hajtás eddig mind a hagyományos asztrofotós felszerelés része volt; most mindezt egyetlen okostávcsőbe zsúfolták.

Külföldi bejelentések

További változás külföldön látható. A ZWO PCT-bejelentései 2021-ben csak egy darabot tettek ki, majd három év szünet után 2024 decembere és 2025 januárja között egyszerre négyet nyújtott be, közülük az „Optikai képalkotó berendezés” bejelentés idén júniusban már Európában is közzétételre került (EP4757335A1). A formatervezési mintáknál ugyanez a helyzet: 2025 januárjában ugyanazon a napon az Egyesült Államokban és Japánban is bejelentették a „Smart camera” mintát; Japánban tavaly már bejegyezték, az Egyesült Államokban idén augusztusban engedélyezték. A fő piac mindig is külföldön volt, a korábbi szabadalmakat mégis szinte mind csak Kínában jelentették be; külföldre csak az elmúlt két évben kezdtek terjeszkedni, éppen akkor, amikor a Seestar a legjobban fogy, a DWARF és a Celestron Origin pedig szintén ezért a piacért küzd.

A szabadalom szemszögéből

Végül ezúttal is a szabadalmi oldalról mondok néhány szót:

1. Ezek a találmányi bejelentések még vizsgálat alatt állnak, nem megadott szabadalmak.

2. A teljes készülékre vonatkozó bejelentés független igénypontja lényegében annyi, hogy „hosszú fókuszú, vezető- és nagy látószögű objektív, három csoport egyetlen házban, kéttengelyes meghajtással, csökkenő fókusztávolsággal”; szétszedve egyik elem sem új: a hosszú fókusz + nagy látószög a ZWO saját Seestar S30 modelljében már megvan, a hosszú fókusz + vezetőobjektív kombinációt pedig maga a leírás is a technika állásaként sorolja fel. Kínában a saját, korábban értékesített termékre nincs újdonságrontás-mentes (türelmi) időszak, így a már piacon lévő Seestar is hivatkozható előzményként; a vizsgálat során az oltalmi kört valószínűleg szűkíteni kell, és a végén nagyobb eséllyel az U alakú tubus, a hűtés és a mechanikai elrendezés függő igénypontjainak kombinációja marad meg. A tubusos bejelentés hasonló: a fényút tükrökkel való hajtogatása önmagában nagyon régi technika.

3. A szabadalmi bejelentések csupán azt mutatják, hogy a cég a fejlesztési erőforrásait erre az irányra teszi fel; nem garantálják, hogy a termék valóban így fog kinézni.

Az időzítés viszont nagyon hasonlít a Draco esetére: a Draco-szabadalmat februárban nyújtották be, márciusban korai közzétételt kértek, és az év második felében megkezdődött az árusítás; a ZWO tubusos bejelentése novemberi benyújtású, a következő januárban korai közzététel követte, a formatervezési mintát ugyanazon a napon adták be, és idén augusztusban megjelent az S50 Pro. A teljes készülékre vonatkozó bejelentések alig több mint egy hónappal később kerültek benyújtásra, és ezeket is a benyújtást követő egy-három hónapon belül közzétették; az S50 Pro üteméből kiindulva nem kell sokat várni. Hogy valójában hogyan néz majd ki, mit tud és mennyibe kerül, az csak a hivatalos bemutató, illetve az első hobbitársak felvételei után derül ki.

(Az ábrák a közlönyadatok alapján általam összeállított statisztikai grafikonok, valamint a szabadalmi leírás alapján újrarajzolt szemléltető ábrák; nem az eredeti szabadalmi ábrák, és nem a tényleges termék tervei.)