Csillagműtermékek: hard edge és csillagsérülés

Ha egy kész képet nagyítva nézünk meg, a csillagok állapota gyakran a legvilágosabban árulja el az utófeldolgozás színvonalát. Ha a csillagok a feldolgozás során megsérülnek, vagy műtermékek keletkeznek rajtuk, ez kicsinyítve nem látszik, de nagyítás után azonnal lelepleződik. Ez a cikk két gyakori csillagműtermék-típust foglal össze – a csillagsérülést és a hard edge-et –, valamint ezek okait.

Csillagsérülés: többnyire rosszul elkészített maszk

A csillagsérülés fő oka rendszerint a rosszul elkészített maszk. Nagyítva azonnal látszik: a Facebookon megjelenő kis képen vagy bélyegképen talán nem tűnik fel, de bizonyos feldolgozási lépések után nagyítva gyakran kiderül, hogy a csillagok megsérültek. Nézzünk egy konkrét példát:

1. Egy közepesen fényes csillag a hibás maszk miatt az Erosion (PS-ben a Minimum szűrő) segítségével végzett csillagcsökkentés után a közepén eltorzul és aszimmetrikussá válik – ez éppen az eróziós szűrő gyakori mellékhatása.
2. A kis csillagok ugyanezen ok miatt a szélükön részleges fekete gyűrűket kapnak.

Miután újra beállítjuk a maszkot, és ismét elvégezzük a csillagcsökkentést, a csillagok széle nagyjából normális marad, és torzulás sem fordul elő többé.

Végső soron a csillagok részleteinek gondos kidolgozása magunkért van, nem másokért. Ezek a hibák csak sokszoros nagyítás mellett látszanak; másokat be lehet csapni velük, de saját magunkat nem – ez is az egyik oka annak, hogy a képfeldolgozás ennyi időt vesz igénybe.

Hard edge: a feldolgozás során felerősödő műtermék

Egy másik gyakori jelenség a csillagon belüli vagy körülötte megjelenő hard edge. Ez valójában a feldolgozás során „létrehozott” vagy „felerősített” műtermék – ennek bizonyítéka, hogy a frissen integrált nyers fájlban ez a fajta hard edge még nem létezik, csak a további feldolgozás során jelenik meg.

A hard edge nemcsak keskenysávú képeken jelenik meg, LRGB-n is előfordul. Korábbi tapasztalataink szerint a fő ok továbbra is a csillagmaszk: egy helyesen elkészített csillagmaszkkal ez a probléma szinte teljesen megoldható.

Van emellett egy könnyen figyelmen kívül hagyott ok is: a csillag szélén lévő gyűrű nagyon könnyen felerősödik a feldolgozás során. Ha több szűrővel fotózunk, és az egyes szűrőknél a csillagok mérete eltérő, ráadásul ezt előzetesen nem hangoljuk össze, akkor a csatornák egyesítése után a különböző méretű csillagok szélén a feldolgozás során egymást követő fekete (fehér) karikák jelennek meg.

A szép csillagok kialakítása tehát valójában rendkívül aprólékos munka. Fordítva nézve: elméletileg, ha a csillagokat jól sikerül feldolgozni, ugyanazon a képen a fő téma sem szokott rossz lenni – hogy milyenek a csillagok, bizonyos fokig az utófeldolgozás finomságának kicsinyített tükörképe. Nem véletlen, hogy a keskenysávú felvételeknél különösen sok a csillagprobléma; ahol lehet csillagok nélkül dolgozni, ott inkább hagyjuk is ki őket.