NGC 2997

NGC 2997 – Déli szélkerék a Tejút párájában

A déli égbolt Légszivattyú csillagképének irányában, mintegy harminc-negyven millió fényévre tőlünk, egy pompás szigetuniverzum húzódik: a Légszivattyú szélkerékgalaxisa.

Szinte pontosan szemközt tárul fel a látóvonalunkkal, akár egy míves kozmikus szélkerék, tökéletesen szimmetrikus kettős spirálkarjaival. A teljes galaxis átmérője meghaladja a 120 000 fényévet; kék, fiatal óriáscsillagok halmazai, rózsaszín csillagkeletkezési területek és sötét porsávok fonódnak össze a spirálkarokban, életerővel teli csillagközi vásznat alkotva. Ez a felvétel azonban egy újabb kozmikus történetréteget is rejt.

Az NGC 2997 körül elterülő halvány vöröses köd valójában egyáltalán nem ebből a távoli galaxisból származik, hanem a saját Tejútrendszerünkhöz tartozik – az a rendkívül halvány Hα csillagközi pára, amely a galaktikus korong peremén túl lebeg. Mint egy félig áttetsző kozmikus fátyol, csendben lebeg köztünk és a távoli galaxis között, lehetővé téve, hogy ez a felvétel egyszerre rögzítse „két kozmikus lépték” jelenlétét.

Ez a csillagok születésének bölcsője. Az NGC 2997 magját kiterjedt, ionizált hidrogénfelhők övezik, spirálkarjain fényes csillaghalmazok és izzó gáz szóródik szét, ami az egész galaxisnak lágy, mégis energikus kék-rózsaszín árnyalatot ad. Tömege mintegy százmilliárd naptömeg – csoportjának legfényesebb tagja, körülötte pedig több tucat törpegalaxis kering, ami jól mutatja, hogy egy nyüzsgő, aktív kozmikus szegletben található.

Az elmúlt bő húsz évben ebben a galaxisban már két szupernóva-kitörést jegyeztek fel – mintha maga a világegyetem verte volna ki az ütemet –, bizonyítva, hogy a mai napig heves erővel formál új életet. A kutatások azt is feltárták, hogy az NGC 2997 rendezett és gyönyörű spirális mágneses térrel rendelkezik, amely csendben vezeti a gázfelhőket a forgásban, az összeomlásban, majd végül egymás után gyújtja meg az újszülött csillagokat.
Az ESO-tól a Hubble űrtávcsőig számtalan nagy obszervatórium vetette már tekintetét erre a déli égbolt ékkövére. Most pedig csendben megjelenik ebben a munkában is.

Az egyik oldalon egy harmincmillió fényévre lévő galaxis, a másikon a saját Tejutunk suttogása – a kettő egyetlen képkockában találkozik.

ASA500N
FLI Proline 16803
DDM85
Astrodon LRGBHa 50 mm
Lx10, Rx11, Gx10, Bx9, Hax20, 600s
Teljes expozíciós idő: 10 óra
Helyszín: Chilescope